Karácsonyi népénekek Sajópálfalán

 

1.      Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, kit régen várt már az egész világ,

Betlehemben kibimbózott zöld ág, király nemből nagy méltóság.

 

De nem talált szállást a városban, maradása lőn egy istállóban,

Mert lakosok urakat irkáltak, Jézusnak szállást nem adtak.

 

Szűz Mária így kesereg sorsán, Szent Józseffel szent fiát altatván,

Nyugszik véle csak egy kevés szénán, szeméből könny kicsordulván.

 

Ó én édes szép piros almácskám, jó illatú teljes violácskám,

Szűz emlőmből szopott csöpp báránykám, sorsom ne nézd ó angyalkám!

 

Bölcsőm volna, abban ringatnálak, a hidegen fázni nem hagynálak,

Betakarva úgy ápolgatnálak, szolgálnék úgy mint uradnak. 

 

2.      Száll az angyal Betlehem városba, fényes szárnyát vígan suhogtatja,

Nagy örömöt hirdet Máriának, nyugvóhelyet készít szent fiának.

 

Száll az angyal faluról városra, hirdeti hogy szent ez az éjszaka,

Megszületett az isteni gyermek, kit imádni magam is sietek.

 

Száll az angyal Betlehem városba, pásztorokat aludva találja,

Keljetek fel, immár ne késsetek, Betlehembe menni siessetek!

 

Száll az angyal pásztorok sietnek, még az éjjel Betlehembe érnek,

Ott találják Jézust a jászolban, barmok között rongyos istállóban.

 

Nagy dicsőség legyen az Atyának, Szentlélekkel együtt szent Fiának,

És a vigasztaló Szentléleknek, a Szentháromságban egy Istennek.

 

3.      Hideg szeles éjszakában, megjelent az Úr angyala, pásztoroknak

akik féltek, mondá nekik ne féljetek! Menjetek el Betlehembe , siessetek!

 

A pásztorok nem értették, angyal szavát nem sejtették. Ismét mondom:

ne féljetek, angyal vagyok, jót hirdetek: menjetek el Betlehembe siessetek!

 

A pásztorok elindultak, Betlehembe eljutottak. Ott találták a Megváltót,

Jászolban a Szabadítót. Barmok között látták sírni a Megváltót.

 

Mi is kik e napot vártuk, lelkünk Jézusnak ajánljuk. Vedd kedvesen imádságunk,

Mert egyebet nem adhatunk. Százezerszer üdvözlégy kis Messiásunk!

 

4.      Gábriel arkangyal, leszállott a földre, a jó pásztoroknak örömet hirdete,

Égszínkék ruhában, rózsaszín palástban, leszállott Gábriel Betlehem városba.

 

 

 

Hamu színű szárnyát ég felé terjeszti, gyönyörű orcáját a földre függeszti,

Veri a citerát, zengi a szép fohászt, azzal vigasztalja a szép Szűz Máriát.

 

A szép Szűz Mária ülvén az ő székén, szíve nagyon örül isteni gyermekén,

Karjain ringatja, énekkel altatja: aludj el, aludj el, világ Megváltója!

 

5.      Mi az a tündöklő fény ott Betlehem felett, mely ragyogva tölti be a csillagos eget,

Egy rongyos istálló felett, a mennyei angyal sereg,

Szent éjben rebeg, kerubimok, szeráfimok glóriát zengenek.

 

Nincsen Betlehemben oly fényes palota, mint amilyen lett volna a barmok szállása,

Egy rongyos istálló felett, a mennyei angyal sereg

Szent éjben rebeg, kerubimok, szeráfimok glóriát zengenek.

 

6.      Ó boldog Betlehem áldások városa, ott sír a kis Jézus, bús árvák támasza,

Földiek öröme, égiek szent gyönyöre, ne sírj kis Jézuskám!

 

Még a vész fergeteg nem zúg fejed felett, ölelő, szerető dajkád enyelg veled,

Védnek az angyalok, őrt állnak a pásztorok, ne sírj kis Jézuskám!

 

Nem Júdás az, ki most csókokkal elborít, Szűz Anyád az ki most hő keblére szorít,

Ringatnak karjai, befödöznek szárnyai, ne sírj kis Jézuskám!

 

7.      Jézus ágyán nincsen paplan, sír az ártatlan,

Nincs palota, hanem nyugszik barmok jászlában,

Könnyei hullnak a kis Jézusnak,

Így kell értünk szenvednie a Megváltónak.

 

Az egek nagy királyának a palotája,

Egy istálló, barmok szája meleg kályhája,

Szalma az ágya, nincsen párnája,

Kemény szalma gyönge testét jaj megkínozza.

 

De a barmok megismerték, hogy az Teremtő,

Hogy az égből szállott alá az Üdvözítő

Rája lehelvén, őt melegítvén,

Kemény szalma gyönge testét jaj megkínozza.

 

8.      Krisztus Jézus született örvendezzünk, néki öröméneket zengedezzünk!

Dávidnak véréből, tiszta Szűz méhéből, született Krisztus nekünk.

 

A szüzesség lilioma kivirágzott, megtermi a mennyei szép virágot,

Ó kegyes Jézuska, ki nekünk meghozta, született váltságunkra.

 

9.      Leszállt az ég dicső Királya, közénk ez éjnek hajnalán,

Jászolyban fekszik rongy ruhában, ki  eget s földet alkotá.

Légy üdvözölve szent karácsony, mert földre hoztad az eget.

Elmúlik ím a bűnnek éje, mert te az üdvöt hirdeted.