Főoldal

Képek

Hírlevél

Zarándokház

Monostor

A sajópálfalai görög katolikus egyházközség és templom története

Eloször 1320-ban említik a települést oklevélben, amikor is az Ákos nemzetség egyik ága osztozik e tájon és birtokon. Feltételezések szerint a tatárjárás elott élt az Ákos nemzetségben az a Pál, aki Pálfala névadója lehetett. A törökök kivonulása után a Keglevich család birtokolja a községet, s ok gondoskodnak a falu újratelepítésérol a Rákóczi szabadságharc után. Ekkor ruszinok érkeznek Pálfalára Kárpátaljáról. Ok a mi oseink. Hitükrol tanúskodik a falu címerében található keleti kereszt is. Hozzák magukkal papjukat, sot talán fatemplomukat is. Ebben a templomban hullat véres könnyeket az Istenszülo képe 1717. január 6-tól február 16-ig. E templom helyére épül 1779-ben a mai templom, mely 26 méter hosszú és 7.30 méter széles. Érdekessége a keleti egyházban szokásos két kántorszék, a kléroszok számára készült félkör alakú hangvetok az ikonosztáz mindkét oldalán. Ma már mellékoltárok állnak ott. A templom 70-140 cm vastag vegyes kofalazatú. Tornya 1892-ben épül, 30 méter magas. Ugyanekkor, Ruszinszkó János parókus idején készül el az ikonosztázion is. Készítoi eperjesi fafaragók, és kárpátaljai festo mesterek. Nagyon értékesek a képállvány fafaragásai. Tomasek Mihály parókus idején, 1802-ben készül az elso négy mázsás harang. 1824-ben egy kétmázsás, 1861-ben egy egymázsás. Az ablakok üvegmintái 1933-ban készülnek el. A hadicélra elvitt középso harang helyére 1950-ben öntenek A-hangú harangot Legeza Sándor paróchus szervezésében. Egyházközségünk legrégebbi anyakönyve 1801-bol való. 1930-ban a község 90 %-a görög katolikus. Az ötvenes évektol keveredik a település lakossága, de az oslakosság túlsúlya sokáig megmarad. Így a község orzi görög katolikus hagyományait az ünnepek és böjtök megtartásában. A templom címünnepe: Pünkösd. Ekkor tartjuk a templombúcsút. A zarándokbúcsún, október harmadik vasárnapján, a kegykép visszahozatalát ünnepeljük.

Egyházközség papjai 1714-tol

. 1714 - Lipmizcky Péter

. 1758-1762 - Fignár János

. 1779 - Labancz Bazil

. 1801-1803 - Tomacsek Mihály

. 1803-1810 - Boksay András

. 1810-1815 - Tomacsek Antal

. 1815 - Peller János adminisztrátor

. 1815-1828 - Hodermarszky József

. 1828-1865 - Hubay János

. 1863-1864 - Tuskovics Imre adminisztrátor

. 1865-1867 - Hodobai Gyula adminisztrátor

. 1867-1912 - Ruszinkó János

. 1907-1908 - Kiss Gyula segédlelkész

. 1912-1929 - Spiri Elek

. 1929-1936 - Demkó Sándor

. 1936-1965 - Legeza Sándor

. 1965-2001 - Figeczki Balázs

. 2001-2014 - Polgári László

. 2014- Kiss Attila Gellért

A könnyezo kegykép rövid története

E rövid sorokkal szeretném megvilágítani az oly rég feledésbe merült második magyar görög katolikus kegyképünk létét, nevezetesen a sajópálfalai könnyezo Mária-képet, mely immáron 30-éve képezi újra a Hajdúdorogi Egyházmegye és a sajópálfalai egyházközség jogos tulajdonát. A Mária-kép 1717. január 6.-tól február 16.-ig könnyezett véres könnyekkel. Az elso írásos emlék, amelyet minden ilyen témában fellelheto forrás idéz legtöbbször szó szerint -, az nem más, mint Jordánszky Elek 1836-ban kiadott munkája, melynek címe :Magyar Országban, 's az ahhoz tartozó Részekben lévo boldogságos Szuz Mária kegyelem képeinek rövid leírása. Ezt a munkát 1836-ban adták ki Pozsonyban. "Pálfalvai bóldog Asszony Képe, Egri Érsekségben, Borsod Vármegyében. Néhai Egri Püspök, Gróf Erdody Gábor, a' ki 1715-diktol kezdve, 1744-dikig az Egri , akkoriban még igen nagy kiterjedésü Megyét ditsoen igazgatá, hirt vevén 1717-dikben elején Hodermárszky József' János', a' Munkátsi Püspökég ' Helytartója hivatali levelébol arról, hogy Pálfalván, Miskólcz mellett, ' Görög egyesült Templomban az oltár mellett függo festett képe a' bóldogságos Szuznek sírni, 's izzadni látszott; azonnal rendelést teve, parantsolván , hogy Egerre kell hozni azt a' kérdéses képet, és itt hasonló több képekkel orizet alatt tartani. Helytartó Úr, a' Miskolczi Plébánus, a' Boldogkoi Dékány, a' Pálfalvi Orosz eggyesült Pap, és Hodermárszky Prokop Basilitának Társaságukban, 16 tanút megeskettetvén, és 11 kérdés pontokra vallomást tétetvén, sot az ott telelo Ezrednek kormányzójától, Falkensteini Gróf Trauthson Károly János, O Császári királyi Felségnek Kamarásától és ezredes Kapitányától egy Miskólczon Februárius' 20-kán 1717. aláíratott Vallástételét kapván, mind ezeket Egerbe útasította melynek a' lett végre a' következése hogy az Egri Szent Szék megengedte ennek a' képnek nyiványos tiszteletét. A 17 tanúhoz járultt az olaszi görög eggyesültt Plébánosnak, lelkiisméreti tisztaságára tett vallástétele; mellyekbol pedig a' tetszett ki, hogy ok önnön szemeikkel látták, hogy az említett kép görög karátsony napjától Februárius 16-dik napjáig és így, négy hét alatt, izzadott és siránkozott, az az, hogy a' bóldogságos Szent Szúznek jobb és bal szemén barna, vagyis sötét vörös szinü tseppek láthatók valának, és hogy sem a' tsikorgó hidegben meg nem fagytak, sem a' fütött kályha mellett egész éjjel lévén meg nem száradtak, hogy ezeket a' könytseppeket legeloször észre vevén, Lipmizky Péter, Pálfalvi görög eggyesültt Plébánus , szívre ható beszédet tartott a' penitentziatartásra ösztönözvén a' híveket; hogy valódi szívbéli félelmet és bánatot érzettek magokban sokan azok kozül, kik ezt a' vér-forma izzadást és könnyezést látták. A' vi'sgáló Generális Vikárius azt bizonyítja, hogy egy könnytseppet késsel levevén, azt valódi setét véres tseppeknek találta; és hogy a' képnek homlokáról corporaléval (vagyis oltári kendovel) leakarván venni a' cseppeket, le nem törölhette azt egésze, mert újra látszattak azok ottan, egész Februárius 16-dikáig. A' Felséges Istent imádják maig sok ezer e' szent kép elott, tisztelvén az Isten' Anyát és kérvén, hogy meg ne szunjön esedezni mi érettünk bunösökért, mindennémü inségeinkben."1 Ugyancsak e kegykép könnyezésérol ír Szémán István a következo sorokban: "Az 1717. év elején Sajó-Pálfalván a görög katholikus templomban az oltár mellett függo festett képet a hívok sírni és izzadni látták. Hodermárszky József püspöki helynök rögtön jelentést tett Egerbe s az akkori püspök, gróf Erdody Gábor, elrendelte a vizsgálatot, amelynek eredménye az lett, hogy a képnek nyilvános tiszteletét a nevezett egri püspök megengedte. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy a boldogságos Szuznek jobb és ball szemén véres könnyek látszottak, amelyek a nagy hidegben sem fagytak meg, sem futött szobában nem száradtak fel, sot az egyik vizsgáló egy ily cseppet késsel levett a képrol, azt valódi vércseppnek találta s az oltárkendovel feltörölte, de a kép nem lett száraz, hanem tovább és tovább könnyezett egészen február 16-ig. a sok kihallgatott tanú közül megemlítjük gróf Trauthson Károly János, császári és királyi kamarás, ezredest, a Pálfalván telelo katonaság parancsnokát, aki írásbeli vallomást tett a csoda igaz voltáról. Sajnos, hogy e csodatevo kegyképrol egyéb okmányaink nincsenek, ami az akkori munkácsi görög katholikus egyházmegye alárendelt helyzetébol és éppen az akkor forrongó kialakulásból értheto. Sajópálfava jelenleg az eperjesi egyházmegyéhez tartozik. 2" Egy bizonyos Uriel Áldozár nevezetu pap szintén feldolgozza munkájában többek között a sajópálfalai kegykép könnyezését azzal a különbséggel, hogy összehasonlítja azt a második pócsi könnyezéssel néhány kiemelt szempont alapján, mielott idézi az itt fentebb található Jordánszky- féle leírást, mint megkerülhetetlen kútfot. Ennek a következo címet adta: "A legáldottabb szuz Istenszülo Máriának pálfalvi csodatevo szent képérol." Alcíme: "Összehasonlítása a körülményeknek, melyek mellett történt a csodajelenség a legáldottabb Szuz Istenszülonek második pócsi és pálfalvi képeivel." "A legáldottabb Szuz Istenszülo második pócsi szent képének csodálatos könnyhullatása után, mely 1715. év augusztus 1., 2. és 5.-dik napjain történt, elmúlt nem egészen másfél év és a csoda megismétlodött egy más helyen, Borsod vármegye Pálfalva nevü falujában, 1717-ik évben, amely nyilvánult a keleti egyház Jézus Krisztus születése ünnepén és tartott ugyanazon év február 16-ig, vagyis négy hétig. Elso volt aki észrevette e jelenséget maga a pálfalvi lelkipásztor Lipniczky Péter, kétségtelenül a szentmise idején, a hívek jelenlétében, azért mert ez alkalomból megrendíto beszédet tartott, buzdítván híveit bunbánatra és sokan közülük szívbeli félelmet és töredelmességet éreztek, a kik szemtanúi voltak ezen vérszeru izzadásnak és könnyhullatásnak. Négy hét lefolyása alatt, amíg tartott e jelenség, alkalma nyilt az szemtanúul lenni nem csak a helybeli lakosoknak, hanem a környékbeli embereknek, valamint a katonáknak is, kik azon idoben ott teleltek. Azokból gróf Trauthson Károly Jánoson kívül tanúul kihallgatott 16 ember, egyébként teljesen elegendo számban az igazság megerosítésére. Ámbár kútfonk nem terjeszkedik ki minden részletre, mégis elegendo arra, hogy mindkét eset körülményeit összehasonlítsuk.

Nevezetesen :

1. A pálfalvai csodatevo szentkép feletti vizsgálat megtartatott Hodermárszky József által, feltevoleg az egri latin püspök rendeletébol.

2. A katonaság képviselve van gróf Trauthson Károly János ezredes kapitány által.

3. A második pócsi csodatévo szentkép sírása tartott összesen három napig, míg a pálfalvai eltartott négy hétig.

4. A második pócsi csodatévo szentkép meghagyatik a helyén, ellenben a pálfalfai az egri latin püspök rendeletébol átvitetik Egerbe."3

Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon címu munkájában azzal egészíti ki az imént elmondottakat, hogy "Erdody püspök az ilyen esetekben szokásos hivatalos vizsgálatot lefolytatta, s elrendelte, hogy a képet hozzák el Egerbe, ahol azt "hasonló több képekkel" együtt orizet alá helyezte. (.) A még tisztázásra váró adatok szerint" E beszámoló alapján megtudhatjuk, hogy a "tanúk leszármazottai, a Bilasz, Jozefi, Kocur, Viszokay, Csabovszky, Cserni, Popovják, Rác, Szakács családok tagjai ma is élnek a faluban. A pálfalvai Mária-kép véres könnyezése egyike volt a XVII-XVIII. század fordulóján több helyen feljegyzett Mária-jelenéseknek. E jelenések tartalma nyilvánvaló : a római katolikus és az ortodox egyházak unióját szolgálták, hiszen a részletesebben ismert nyolc magyarországi könnyezés közül, négy ortodox, illetve görög katolikus templomban történt( Klátóc=Klokocsó, Máriapócs, Füzesmikola, Sajópálfala)."4 "A sajópálfalai hívek között az a hagyomány él a mai napig , hogy a kegykép az egri minorita templomban volt elhelyezve a második világháborúig azon a helyen, ahol ma a lurdesi szobor van .(.) Ugyanis 1717-ben az egri püspökség vizsgálta a kegykép ügyét, és a minoritákat bízta meg a kép orzésével."5 Ezt az információt abból a levélbol tudtam meg, melyet az akkori parochus, Figeczky Balázs atya írt az Egyházmegyei Fohatóságnak , amikor is elindította a kegykép visszahozatalának "procedúráját". Balázs atya kutatása során megtudta, hogy a kép "Pécs III.k.-be a pécs-ürögi templomban van elhelyezve oltárképként. 1968 oszén felkerestük ezt a templomot és valóban találtunk ott egy Szuz Anya képet, mely a helyi plébános, Kovács Sebestyén minorita atya szerint Egerbol került ide, és szerinte ez a kép a pálfalvai Könnyezo Szuz Anya eredeti kegyképe."6 E levélbol kiderül, hogy a plébánosnak sincs kifogása a kép visszaadásával kapcsolatban, de ez természetesen nemcsak rajta múlik hanem az egri érsekségen és a minorita rend generálisán is. A kegykép Egerbol 1946-ban került Pécs-Ürögre, amirol mind Barna Gábor föntebb idézett munkája, mind az akkori pécsi püspök levele tanúskodik. Kovács Sebestyén pécs-ürögi plébános atya beszámolt arról is, hogy a kép Pécs-Ürögre való elhozatalának "nagyon komoly okának kellet lenni, mert P. Ladányi Foatyától 32 táján kérték, O felment az egri érsekségre és azt a választ kapta, hogy kép nem adható vissza."7 A pécsi püspök atya 1973. június 22-én kelt levelében készségét fejezte ki a kép visszaadásával kapcsolatban: "Az egri Foegyházmegyei hatóság azt is közölte velem, hogy jelenleg már nem lát akadályt abban, hogy a kép Sajópálfalára visszakerüljön.(.)Megjegyezni kívánom, hogy egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz , hogy e Mária-kép a pécsi egyházmegyében maradjon, és amennyiben Fotisztelendoséged is jónak látja, készséggel visszajuttatom az eredeti helyére."8 A kegyképet végül is 1973. október 25-én hozták vissza. Ezzel a visszahozatallal a templomnak két búcsúját tartják a faluban. Az elso, a templom hivatalos címünnepe, Pünkösd, a második pedig a kegykép hazaérkezésének évfordulója, október harmadik vasárnapja.9 A kegykép ikonográfiájáról néhány szót. "Vászonra festett olajkép a XVIII. sz elejérol, koronázott, festoje ismeretlen. Ülo Istenanya, bal térdén az álló gyermek Jézussal, aki jobbját Mária vállára helyezi. Mária jobb kezét a Gyermek kezére teszi."10

A következo - kegyképhez szóló - éneket csak Sajópálfalán szokták énekelni:

"Ének a kegykép elott

Búcsújáró kegyhely volt rég Sajópálfalva,

Itt könnyezett kétszáz éve a szuz Mária.

Mária, Mária, engedj kegyképedhez

Drága szuz Anya.

Amikor elvittek Téged tolünk Egerbe,

Nagyszüleink elkísértek sírva, könnyezve.

Mária, Mária stb.

Hogy elvittek, bánatunk volt kétszáz éven át,

Kegyképed nem díszítette templomunk falát.

Mária, Mária stb.

Minden évben felkerestünk Téged Egerbe',

Imádkoztunk, hogy jöjj vissza régi helyedre.

Mária, Mária stb

.

Mindnyájunknak fájt a szíve mindezideig,

Kérve kértük a jó Istent, hallgasd imáink.

Mária, Mária stb.

És immár most boldogságunk s örömünk teljes,

Légy üvöz oh templomunkban malaszttal teljes

Mária, Mária stb.

Köszönjük a jó Istennek ezen kegyelmet,

Hogy meghagyta nekünk érni e nagy örömet.

Mária, Mária stb."

Valamint egy imádság 1836-ból:

Pálfalvai Boldogasszony!12

Jóságos oltalmazó anyai kéz!

Jutalmazd meg Érted állandóan fakadó szeretetünkért

A Te hozzád járó buzgó híveidet.

Ezer hivokkel e kép elott imádjuk a felséges Istent

Az Istenanya nagy tiszteletével, kitol kérjük,

Hogy ne szunjön esedezni érettünk bunösökért,

A mi nagy ínségeinkben. Ámen!

Pásztor Gergely teológus

1 Jordánszky ,E Magyar Országban' s az ahoz tartozó Részekben lévo bóldogságos Szuz Mária kegyelmi Képeinek rövid leírása, Pozsony 1836, 106-107 (Fakszimile kiadás: Budapest 1988)

2 Szémán ,I A Boldogságos Szuz Mária tisztelete a görög egyházban, Budapest 1908, 73

3 Uriel , Á Kincseink, vagyis az elso máriapócsi, pálfalvai és kolcskói csodatevo szent képek leírása,[1907], 176

4 Barna , G Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon, Gyomaendrod 1990 133-135

5 GKPL Hph. fond.1970/312

6 GKPL Hph. fond.1970/312

7 GKPL Hph. fond.1970/312

8 GKPL Hph. fond.1973/2067

9 Vö.: Barna, G Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon, Gyomaendrod 1990 133-135

10 Szilárdfy, Z A magyarországi kegyképek és- szobrok tipológiája és jelentése, Budapest 1994 27

11 Groholy, E Legujabb pálfalvai népénekek, Miskolc 1928 3

12 Groholy, E Legujabb pálfalvai népénekek, Miskolc 1928

Készült a www.webkalap.hu segítségével.